A jászsági hagyományőrzés központja, a Jász Múzeum
A jászsági hagyományőrzés legfőbb irányítója, módszertani központja a 139 éve működő Jász Múzeum, amely tudományos és közművelődési munkája mellett fontos feladatának tekinti a hagyományőrzés segítését, támogatását. Évtizedek óta szakmai segítséget nyújt a honismereti szakköröknek, tájházaknak, helytörténeti gyűjteményeknek. Kezdeményezője volt a jász viselet felújításának, támogatója a lovas hagyományoknak, szorgalmazója a néptánc-, a népdalkincs összegyűjtésének, valamint a hímzés mintakincs megmentésének. A Jász Múzeumért Kulturális Alapítványon keresztül három kiadványsorozatot jelentet meg (Jászsági Könyvtár, Jászsági Füzetek, Jászság Népművészete), amelyek tudományos, de mégis ismeretterjesztő módon teszik közé a helytörténeti, néprajzi kutatások legújabb eredményeit. Ugyancsak az alapítvány a kiadója a jász és kun települések honismereti lapjának, a Redemptio-nak, amely immáron a 18. évfolyamában jelenik meg. (9. kép) A Jász Múzeumban alakult meg 2007-ben a Sipos Orbán Gyermek Honismereti Szakkör, 2008-ban pedig a Jászsági Hagyományőrző Egylet, melynek tagjai rendkívül sokat tesznek a Jászság szokásainak, hagyományainak megismerése, felelevenítése és megőrzése érdekében.
Összefoglalás
A jászok közismertek sajátosan erős öntudatukról, amely az élet számos területén megnyilvánul, de különösen jelentős hangsúlyt kap a hagyományőrzésben. A hagyományőrzés széleskörű kibontakozását és megerősödését segítették elő az 1989-es rendszerváltozás után egymás után megalakuló egyesületek, alapítványok, amelyek kezdettől fogva komoly szerepet vállaltak a népi és a polgári hagyományok ápolásában. A hagyományápolás másik nagy ösztönző ereje a jászkun redemptio 250 éves évfordulója volt, amelyet nagy pompával és összefogással 1995-ben ünnepelt meg a Jászkunság. Ekkor rendezték meg első alkalommal a jászok világtalálkozóját, amely új hagyományt teremtve, azóta is minden évben megrendezésre kerül más és más jász településen. A jászok 1998 óta a világtalálkozón választanak jászkapitányt, akinek legfőbb feladata a jász hagyományőrzés segítése és támogatása. A jász viselet 20. századvégi feltámadását is az egyre erősödő jász öntudat motiválta. A viselet széleskörű terjedését segíti, hogy létrejöttek a ruhákat készítő varróműhelyek és megteremtődtek viselésének alkalmai.