Hagyományőrzés a Jászságban

A szakkörök lelkes gyűjtőmunkája révén alakultak meg a helytörténeti gyűjtemények és tájházak. (1. kép) Fenntartásukat a helyi önkormányzatok vállalták magukra, de a kiállítások gondozását a szakköri tagok végzik. A Jászságban – az országban egyedülálló módon – tizenhárom településen (Alattyán, Jánoshida, Jászágó, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászboldogháza, Jászdózsa, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér, Jászladány, Jásztelek, Jászszentandrás) 18 helytörténeti gyűjtemény, tájház működik.

 Hagyományőrzés a néptánc nyelvén

A hagyományőrzés másik jelentős bázisa a jászsági néptánc mozgalom. 1971-ben alakult meg Jászberényben, az azóta nemzetközi hírűvé vált Jászsági Népi Együttes, amely kezdettől fogva szívügyének tekinti a jászsági táncok összegyűjtését, megismerését és népszerűsítését. Az együttesnek napjainkban négy gyermek, egy ifjúsági és egy felnőtt csoportja működik. Az ő példájuk nyomán Jászapátin, Jászkiséren és Jászfényszarun és Jászdózsán is alakultak együttesek, és ma is sikeresen működnek. 2002-ben a jászsági néptánc együttesek új szervezeti formába tömörültek. Létrejött a Viganó Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, amelyben a gyerekek nemcsak táncot tanulnak, de elméleti órákat (folklór, tánctörténet) is hallgatnak, s az anyagból vizsgáznak. A táncegyüttesek mindenkor hasznos időtöltést, s a fellépések révén pedig maradandó sikerélményt biztosítanak a gyerekeknek. Mindezen túl igen jelentős a közösségformáló ereje is. (2. kép) A tánc széleskörű térhódítását, s a néptáncok tanulása iránti igényt mutatja az is, hogy 1999-ben megalakult a Jászberényi Hagyományőrző Együttes.

Régi táncalkalmak napjainkban

A Jászság régi táncalkalmainak (pendzsom, jász bál) felelevenítésén és megőrzésén a néptáncegyüttesek mellett a Jászsági Hagyományőrző Egylet, a jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület, a Fényszaruiak Baráti Egyesülete, a Jászárokszállásiak Baráti Köre és a Jászapátiak Baráti Köre fáradozik.
Jászberényben a Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai 1990-ben rendezték meg először a 19. századi polgári báli hagyományokra épülő Jász bált. A régi szokáselemeket (bálanya, bál vendége, táncrend, bálkirálynő, bálherceg stb.) sikerült oly módon ötvözni napjaink szórakozási kultúrájával, hogy azt a közönség fenntartás nélkül elfogadta. Mindez példaként szolgált más bálrendezők számára is, s azóta már számos jász településen rendeznek farsang idején hasonló, régi hagyományokat felelevenítő bált (FÉBE Bál – Jászfényszaru, JABE Bál – Jászapáti, Árokszállási Jász bál stb.).Az évek folyamán természetes módon kialakult a bálok sajátos arculata, karaktere, de két dolog mégis közös bennük, a hagyományőrzés és a jótékony cél.