Hagyományőrzés a Jászságban

Az 1995-ös esztendő pedig rendkívül nagy jelentőségű volt a jász viselet széles körben való terjedését illetően. Ugyanis ebben az évben ünnepelte a Jászkunság a Redemptio 250 éves évfordulóját, és ekkor rendezték meg első alkalommal a jászok világtalálkozóját. Erre a nagy ünnepre már nemcsak a hagyományőrző közösségek, hanem magánszemélyek részére is készültek ruhák. A rekonstrukciókhoz a Jász Múzeumban és a helytörténeti gyűjteményekben fellelhető eredeti ruhadarabok adták a mintát. S azóta korosztályra való tekintet nélkül egyre többen varratják meg a régi parasztpolgári viseletet és különböző ünnepeken magukra öltve, büszkén viselik azt. (6. kép) Elmondhatjuk, hogy a 21. század elején a jász viselet újjászületésének lehetünk tanúi, amely szinte egyedülálló törekvésnek tekinthető nemcsak Magyarországon, de Európában is. Ahhoz azonban, hogy a jász viselet tovább éljen, nagyon fontos volt, hogy az elmúlt években létrejöttek a ruhákat készítő népi varróműhelyek és megteremtődtek viselésének alkalmai. Ilyenek a történelmi évfordulók, a város és falu napok, a jász bálok, a jász világtalálkozók, a különböző hagyományőrző rendezvények, de az is gyakorlattá kezd válni, hogy a lakodalmakban éjfélkor jász viseletbe öltözik át az ifjú pár, és abban mulatnak reggelig. De sokan készíttetnek és adnak ajándékba (például szülők, nagyszülők a távol élő gyermekeiknek, unokáiknak) főkötőt vagy teljes jász viseletet is.

A jász öltözet viselésének ma is legünnepélyesebb alkalma a miden évben más és más jász településen megrendezésre kerülő jász világtalálkozó, ahol évről-évre egyre többen jelennek meg jász viseletben, s igazán pompás élményt nyújt az ünnepi nagymisén és a felvonuláson a szebbnél-szebb selyem, taft, brokát viganók, habos ingvállal, pruszlikok, nyárikák, zsinóros, ujjas lajbik, menték, valamint kék és bordó bársony, kerepélyes „féketők” látványa. Úgy gondoljuk, ma is érvényes lehetne Rodiczky Jenő 1865-ben a jász viseletre tett megjegyzése, miszerint „a jász nők csak úgy úsznak a selyemben.”
A jászok gazdag viselet-tárházából talán a legszebb, a 19. századi parasztpolgári viselet került felelevenítésre, amely a kivetkőzéskor úgy maradt el, hogy nem volt módjában elkorcsosulni, megváltozni. Ennek következtében a régi szépségében pompázó viselet kerülhetett felújításra. Jóllehet az öltözethez szükséges finom kelmék ma is igen drágák, és egy rend öltözet elkészítése komoly összegben kerül, ennek ellenére az asszonyok közül sokan már nem is egy, hanem kettő-három, vagy ennél több rend viselettel is rendelkeznek. Kezdetben természetesen mindenki az ünnepi viseletet varratta meg, s azt használták mindenhová. Később azonban egyre világosabbá vált, hogy szükség van gyüvő-menő ruhára, sőt az ünneplők közül kis- és nagyünneplőre is.