A jászok világtalálkozójának története

Felvonulás, huszárok, viselet, díszünnepség

A világtalálkozók története úgy hozta, hogy az általában három napig tartó rendezvény fő eseményei a második, szombati napon zajlanak. Június 22-én a közel húszéves hagyományhoz ragaszkodva főpapi szentmisével indul a nap, melyet a jász települések már említett felvonulása követ. A felvonulók sorában hintókon kapnak helyet a volt jász- és kunkapitányok, városunk és a jász települések prominens személyiségei, a rendezvény kiemelt vendégei. A felvonulást a Jász Lovasbandérium és a Szűcs Mihály Huszár Bandérium hagyományőrző huszárai vezetik. Az országos példa nyomán ugyanis a rendszerváltást követően a Jászság figyelme az elsők között fordult a lovas hagyományok felé. Bolla János, jelenlegi jászkapitány 1990-ben megalakította a Jász Bandériumot, feltámasztva ezzel a feledés homályából a Jászság régi huszárhagyományait.

A Jász Bandérium ruházata az egykori, legendás Nádor-huszárok öltözetének, eredeti darabok után készített hasonmása, zászlójuk pedig a Jász Múzeumban őrzött Szabad jászok ősi zászlajának mintájára készült. Délceg huszáraink azóta gyakran képviselik a Jászságot külföldön is.

A jászfényszarui Szűcs Mihály Huszár Bandérium 1996-ban alakult, s öltözetük az egykori nyalka Coburg huszárok egyenruháját eleveníti fel.

A huszárok mögött felsorakozó hintókon és a felvonuló tömegben sokan tradicionális jász viseletben jelennek meg. A jász viselet feltámasztásának igényét kezdettől fogva az egyre erősödő jász öntudat motiválta. Első megvalósítói a néptánccsoportok voltak, majd a lovas bandériumok, népdalkörök és díszítőművészeti körök is követték a példát. 1989-ben a Jász Múzeum szorgalmazására a Jászság rég elfeledett, színpompás viselete a figyelem középpontjába került.